Kezdetekben az emberek két fejjel, négy karral és négy lábbal bírtak – a Nap, a Föld és a Hold gyermekeiként tökéletes egységben éltek. Testük ereje és lelkük harmóniája teljességet sugárzott. Ám az istenek elleni lázadásukért Zeusz kettévágta őket, és azóta minden ember a másik felét keresi, hogy újra megtapasztalja a teljességet. Ez az örök hiány nem csupán a vágyaink forrása, hanem az el nem fogadás, a kirekesztettség érzésének gyökere is.

De vajon ez a keresés valóban a saját vágyainkból fakad? Lehet, hogy a bennünk rejlő tagadás és kétség nem önmagunktól származik, hanem láthatatlan hatalmi rendszerek alakítják? Az elnyomás és szabályozás rejtett mintázatai formálják azt, ahogyan magunkat és a másikat látjuk, miközben örök küzdelmet folytatunk az egység illúziójáért. 

A tánc nyelvén bontakozik ki a mítosz, amely megmutatja a széthasítás fájdalmát, az elveszett teljesség keresését és a hatalom láthatatlan erőit. A mozdulatok és testek mesélnek arról, hogyan váltunk egyszerre szabaddá és foglyokká. A kérdés pedig ott lebeg a levegőben: kié valójában a vágy, amely bennünket hajt? Az előadás e kérdés mentén hívja a nézőt egy mélyebb önvizsgálatra és a szabadság újragondolására.